Hétvégén Kadarkúton jártunk. Meglátogattuk Apa rokonait. Az ilyen utazgatások elég gyakoriak - lesznek - nálunk, mert az én, és apa szülei sem Kaposváron laknak. Indulás előtt, és utazás alatt folyton frászban vagyok, hogy bírni fogja-e Kicsi, mindent beraktam-e, lesz-e valami probléma.
Általában nincs, de mégis lelkiismeret-furdalásom van, hiszen még olyan pici, és mi meg visszük erre arra. Inkább folytatom a beszámolót, és próbálom az aggodalmaimon uralkodni.
Szóval olyan fél 10 körül indultunk, hogy 10-re odaérjünk szopizásra. Nagyon jól viselte az utat, végig szundizott.
10-re odaértünk, N. mama és L. papa nagyon-nagyon örült nekünk, de leginkább Matyibabának. Megdajkálták, cserébe kaptak mosolyokat, gügyögött egy sort, aztán elvonultunk szopizni.
Délre N.mama isteni ebédet készített. Volt finom húsleves, sajtos husi, rakott cukkini, almás pite, főtt kukorica.
Minden nagyon finom volt, jól bekajáltunk :) Eközben Matyikát elaltatta Mami.
Következő etetés után megérkezett Apa bátyja a családjával. Két kisfiuk van, Petike (6 éves) és Bence (4 éves). Ők is nagyon szeretik Babócánkat, sokat vannak körülötte, mindenre kíváncsiak, de azért picit féltékenyek is, néha egy kis rosszalkodással próbálják magukra felhívni a figyelmet, de nagyon szeretjük őket is.
Átmentünk a szomszédba is megmutatni Picurkánkat, meglátogattuk apa nagybátyját, dédimamát is. Szóval volt öröm mindenhol, ahova beállítottunk.
Annyira jó, hogy ennyien szeretik.
De 6 óra körül, amikor hazaértünk örültünk, hogy itthon vagyunk. Elfáradtunk mindhárman, és jó ilyenkor hazaérve csak összebújni.
Sok élmény hatására Matykó ismét átaludta az éjszakát. Nagyon nagy szerencsénk van, hogy ennyire jó kisbaba. (kop-kop-kop.... nem szeretnék semmit elkiabálni)
